Somewhere in Hungary…

Far away from the madness of the day-to-day life. Távol a mindennapi élet őrületétől.

Sleepy hills. Álmos dombok.

Under the wide living sky. A széles élő ég alatt.

Close to history. Közel a történelemhez.

Close to the beauty of blossom. Közel a virágzás szépségéhez.

And close to the blessing of harvest. És közel az aratás áldásához.

Where nature and humans live intertwined. Ahol a természet és az ember összefonódva él.

And where the natural symbols are borrowed into architecture. És ahol a természeti szimbólumokat kölcsönzik az építészetbe.

And where nature sometimes bravely fights back. És ahol a természet néha bátran visszavág.

A place where the tradition of bringing ice cream to children by car is still alive. Egy hely, ahol még mindig él a hagyomány, hogy autóval fagylaltot hoznak a gyerekeknek.

A place like any other. Olyan hely, mint bármelyik másik.

A town hall. Egy városháza.

A library. Egy könyvtár.

A kindergarten full of children. Egy óvoda tele gyerekekkel.

Under the protection of a clear national identity. A világos nemzeti identitás védelme alatt.

And under the watchful eye of the spiritual authority. És a spirituális tekintély éber szeme alatt.

A simple life. One of the most difficult things to achieve nowadays. Egyszerű élet. Az egyik legnehezebb dolog manapság.